Reggeli Gondolatok

#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Március 22. Kedves barátom! A közelmúltban egy olyan eseményen vettem részt, amely nagy hatással volt az életemre. A rendezvényre a kies Fogaras-hegységben került sor. A hegy és a természet szerelmesei, akik jártak már ott, jól tudják, milyen gyönyörű tájak és növények tarkítják azt a vidéket. Elhatároztam, hogy szombaton rövid túrára indulok, mert a bámulatos természet révén még közelebb akartam kerülni Istenhez. Egy olyan terület felé vettem az irányt, ahonnan még szebb kilátás nyílik a környékre. Séta közben felfigyeltem valamire: körülöttem csupa száraz fű borította a rétet, de csodával határos módon az elsárgult fűszálak között néhány tő sáfrány virított. A látvány gondolkodóba ejtett. Sokszor mi is hasonló módon élünk. Próbálunk ellenállni a bűn, a függőségek és a kísértések nyomásának. Jó hír azonban, hogy ha Krisztusra tekintünk és együttműködünk Vele, győzhetünk. Mi több: Teremtőnk árnyékában virulhatunk. Lehetőségünk van legyőzni a bűnt és elnyerni a Krisztus által felkínált örök életet. Kérd ma Jézus vezetését, hogy az Ő ereje által legyőzhess minden akadályt! Kedves barátom, azért imádkozom, hogy az Úr minden nap erősítsen meg téged! Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg (Róm 12:21). Baráti tisztelettel, Mălina Morariu Adventus Egyesület
Reggeli Gondolatok - 2025. március 22.
Március 21. Kedves barátom! Az emberektől való félelem megterheli az életünket. Túlságosan sokat foglalkoztat az, hogy mit mondanak rólunk, mert tartunk az ítélkezéstől és az elutasítástól. Ez azonban egy véget nem érő, energiáinkat felemésztő versenyfutássá fajulhat. Rohanó világunkban a következő szöveg nyugalmat nyújt, és emlékeztet arra, hogy a félelmeink helyett inkább az Úrban kellene bíznunk: Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik (Péld 29:25). Ha bízunk Istenben, életünk megváltozik. Ahelyett, hogy rabul ejtene az emberektől való félelem, inkább bízzunk Benne, félelmeinket és szívünket inkább helyezzük az Ő kezébe. Arról biztosít, hogy nem vagyunk egyedül, és nem kell félnünk, hiszen jelen van a megpróbáltatásainkban, és minden helyzetben gondunkat viseli. Amikor Dávidnak meg kellett küzdenie Góliáttal, nem emberek szavaira hagyatkozott, és nem a látható körülményekre tekintett, hanem elhatározta, hogy abban az Istenben bízik, aki bármely óriásnál hatalmasabb. Nem Góliátra nézett, hanem Istenre. Hagyta, hogy az Úr harcoljon helyette, és ez hozta meg számára a sikert. Két dolog közül kellett választania: vagy fél, vagy hisz. A kettő közül egyik sem volt kézzel fogható, látható valóság, noha a félelmére felhozhatta volna a mentséget, hogy egy óriással áll szemben; ő azonban tudta, hogy bár Isten fizikailag láthatatlan, mégis létezik. Ezért a hitet választotta, ami végül – a csodálatos győzelem folytán – látható valósággá vált mindenki számára. Nekünk is két dolog közül kell választanunk, amikor óriásokkal szembesülünk. Kedves barátom, azért imádkozom, hogy Istenben bízva haladjunk előre, hiszen tudjuk, hogy mellettünk áll, és kész legyőzni az előttünk álló óriásokat! Baráti tisztelettel, Krista Bolos AMiCUS Kolozsvár
Reggeli Gondolatok - 2025. március 21.
Március 20. Kedves barátom! Sokszor feltettem magamban a kérdést: vajon nem kellene a hitet a bizonyossággal, a tudással társítani? Ma Mózes 2. könyvéből olvastam, és elcsodálkoztam azon, hogy milyen hitetlenek voltak az izraeliták. Képzeljük el: Isten egyik nap kettéválasztja a Vörös-tengert, erre ők másnap aranyból idegen isteneket készítenek maguknak. Ennyire vakok voltak? Nagyon hamar elfelejtették a szemük láttára történt csodákat. Mennyire lehet nehéz hinni Valakiben, Aki felhő- és tűzoszlopban jár előtted? Előttem egyetlen tenger sem vált ketté, így hát nem tudom, mennyi idő alatt feledkeznék meg az esetről, azt viszont tudom, hogy milyen hamar elfelejtettem azt, hogy Isten kettéválasztotta a tengert az izraeliták előtt. A meg van írva kijelentés mellett számos bizonyíték igazolja az Írás hitelességét, ennek ellenére még mindig nehezemre esik nyíltan beszélni Istenről a munkatársaimnak, mintha egy olyan Istenről kellene beszélnem, aki nagyon távol áll az egyetemi tevékenységektől. Jézus, aki a létezésével kettéválasztotta a történelmet, így szólt 2000 évvel ezelőtt: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek (Jn 4:48). Ugye, mekkora segítség tudni, hogy Isten Fia már 2000 évvel ezelőtt az én problémámat is megértette! Tudja, hogy hitéletünket könnyítő csodákra várunk. De vajon ezzel az életünket nem változtatjuk tudományos életté? Egy nyilvánvaló tény nem vár el hozzájárulást vagy döntést a részemről. Az Ige ereje azonban minden csoda erejét felülmúlja! Erre a következtetésre mások is eljutottak már. Olvasd el ezeknek az embereknek a történetét, és a bibliai történelmet tedd személyes élményeddé, így ötvözd a hitet a mindennapi élettel! Baráti tisztelettel, Edelina Ciupagu AMiCUS Bukarest
Reggeli Gondolatok - 2025. március 20.
Március 19. Kedves barátom! Megesett-e veled valaha, hogy elbátortalanodtál, mert azt hitted, hogy Isten elhagyott? Kitartóan imádkoztál valamiért, de úgy érezted, hogy Isten nem válaszol? Illés esőért imádkozott a Kármel-hegyen, de a hite próbára tétetett. Hatszor imádkozott buzgón, ám egyetlen jel sem utalt arra, hogy a kérése meghallgatásra talál, ennek ellenére ő még egyszer erős hittel a kegyelem királyi széke elé járult. Figyeld meg a következő szöveget: És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer. És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből (1Kir 18:43-44). Isten nem minden esetben akkor válaszol az imánkra, amikor szerintünk válaszolnia kellene. A legtöbb esetben már első könyörgésünk után választ várunk, csakhogy ez nem így működik. Vajon mi ennek az oka? El akar keseríteni bennünket? Semmiképpen! Ellenkezőleg, meg akar bennünket óvni attól, nehogy magától értetődőnek vegyünk mindent, és azt képzeljük, hogy joggal várjuk a mennyei áldásokat és előnyöket, különben többé nem tartanánk önvizsgálatot, nem érdekelne, hogy vajon milyen a lelkiállapotunk, elfásulnánk és nem tudatosulna bennünk, hogy Istentől függ az életünk. Aki annak idején Illésnek erőt adott, ma is erős karjával oltalmazza minden küzdő gyermekét függetlenül attól, hogy milyen gyengeségek gyötrik. Kedves barátom, meghívlak, emlékezz mindazon imáidra, amelyekre Isten válaszolt! Légy olyan, mint Illés, ne csüggedj el, tanúsíts türelmet és kitartást az imádkozásban! Baráti tisztelettel, Galina Ursu AMiCUS Párizs
Reggeli Gondolatok - 2025. március 19.
Március 18. Kedves barátom! Nemrég olvastam C. S. Lewis Keresztény vagyok című könyvét, és úgy érzem, ma el kell mondanom neked valamit. Habár értékes gondolatokat találtam a könyv lapjain, mégis úgy döntöttem, hogy ma egyetlen idézetet osztok meg veled. Az utóbbi időben egyre inkább azt érzem, hogy egyszerűen nem tudok beilleszkedni a mai társadalomba. Hamarosan előtted is világos lesz, hogy mit értek „társadalmi be nem illeszkedés” alatt, miközben tiszta szívből remélem, hogy nem képzeled rólam, hogy antiszociális személyiség lennék. Íme, az idézet: Ha olyan vágyakat fedezek fel magamban, amelyeket ezen a világon semmi sem elégíthet ki, az egyetlen következtetés, amire jutok az, hogy én nem ebből a világból való vagyok. Az igazság az, hogy az utóbbi időben, ha megfigyelem magam körül a világot, arra a következtetésre jutok, hogy nem erre a világra lettem teremtve. De ne érts félre: nincs felsőbbrendűségi érzésem. Valójában tudatában vagyok nyomorúságos, bűnös állapotomnak. Pálhoz hasonlóan én is kijelenthetem: Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én (1Tim 1:15). A legbűnösebb ember vagyok, viszont épp ez a tudat segít megértenem, hogy nem erre a világra lettem teremtve. A bűnös világtól való szabadulást kereső bűnös ember vagyok. Elveszett, eltévelyedett, összezavarodott ember vagyok, aki olyan kérdések és feleletek közt vergődik, amelyek csak újabb kérdéseket vetnek fel. Mindezek ellenére Jézusban nyugalomra lelek, hiszen Ő mondta: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket (Mt 11:28). Abban reménykedem, hogy Jézus békessége veled lesz! Baráti tisztelettel, Bogdan Ciubotariu AMiCUS Brassó
Reggeli Gondolatok - 2025. március 18.
Március 17. Kedves barátom! Tizenkettedikes voltam a jászvásári Művészeti Líceumban. Bizonytalanság és kétely gyötört, aggódtam a jövőm miatt, mert fogalmam sem volt, merre kellene tovább haladnom. Noha szerettem a zenét, a tanáraim folyamatos lebeszélései miatt úgy éreztem, hogy nem ezen a vonalon kellene tovább tanulnom. Nem voltak olyan személyek körülöttem, akik irányítsanak és elősegítsék a harmonikus fejlődésemet. Az idő rohamosan telt… A 2021-es év végén már csak néhány hónap választott el a felvételi vizsgától, de nekem még nem volt kitűzött célom. A konzervatórium már nem tartozott a terveim közé. Aztán 2022-ben ezt az ígéretet kaptam Istentől: Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell (Ézs 48:17). Folyamatosan, minden reggel és minden este imádkoztam, hogy az Úr akár egy apró jellel is mutasson irányt, és Ő ezzel az ígérettel biztatott, hogy vezetni fog az utamon. Emlékszem, ezt a szöveget minden reggel elolvastam, és tényleg hittem, hogy a dolgok jóra fordulnak az életemben. És így is történt: Isten az utolsó pillanatban olyan embereket rendelt mellém, akikre épp szükségem volt. Ők adták vissza abbéli bizalmamat, hogy emberi létemnek valóban a zene a meghatározó eleme. Világosság gyúlt az életemben, mivel Isten megmutatta, hogy azon az úton kell tovább haladnom, amelyen addig is jártam. Kedves barátom, még ha néha alagútban vagy sötétségben is jársz, haladj tovább, mert csak így fogod meglátni a világosságot az alagút végén! Bízz Atyádban, hiszen Ő vezeti a lépteidet! Baráti tisztelettel, Strugariu Denisa AMiCUS Jászvásár
Reggeli Gondolatok - 2025. március 17.
Március 16. Kedves barátom! Megtörtént-e veled, hogy tükörbe nézve elgondolkodtál: Miért olyan az életem, amilyen? Miért érzem magam folyton magányosnak? Miért nem értenek meg az emberek? Miért nem találok megfelelő társat? Miért, miért, miért…? Rengeteg kérdés, de látszólag semmi válasz. Serdülőkoromban számos kérdés fogalmazódott meg bennem, aztán egyszer, egy nehéz pillanatban a következő ígéretet kaptam Istentől: Mindent szépen csinált az ő idejében (Préd 3:11). Immár választ kaptam a kérdéseimre, és ebben a szövegben te is választ találhatsz a kérdéseidre. Biztosan te is hallottad már ezt a szöveget. De ugye, néha úgy tűnik, hogy a te esetedben sosem jön el az az „idő”? Életed minden apró részlete az isteni bölcsesség által gondosan lefektetett nagy tervnek a része. Bár úgy tűnik, hogy minden káoszba torkollik, mégis minden egyes fordulat és változás a végső csodálatos cél elérésének fontos szakasza. Tudom, hogy nehézségben ezt nem könnyű szem előtt tartani, viszont biztosítani szeretnélek arról, hogy az Úr utazásod minden pillanatában melletted áll. Ismeri minden küzdelmedet, könnyedet és szíved minden kételyét, és a nehézségek ellenére is őrködik feletted, kinyújtja karját támogatása és bátorítása végett. Mindig jusson eszedbe, hogy bármilyen sötét is az éjszaka, a napkelte csupán néhány órányi távolságra van tőled! Így tehát, kedves barátom, légy állhatatos és bízzál abban, hogy Isten terve minden esetben szépen beteljesül. Baráti tisztelettel, Lorena Spiridon AMiCUS Bukarest
Reggeli Gondolatok - 2025. március 16.
Március 15. Kedves barátom! Gondolkoztál-e valaha azon, hogy miként reagálnál, ha meghatározatlan időre el kellene hagynod a szülőhazádat, nem tudva, hogy mikor látod viszont a családodat vagy bármit, amihez érzelmi szálak fűznek? Ha utazásod közben csupa igazságtalanság és kísértés érne, mit gondolsz, lenne elegendő türelmed ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel járd végig ezt az utat? József hasonló helyzetbe került. Testvérei elárulták, majd eladták az ismaelitáknak, végül pedig Egyiptomba hurcolták. Ismerjük csodálatos történetét, és hogy végül ő lett Egyiptom második embere, de gondolkoztál-e valaha azon, hogy mennyi türelemre és jellemszilárdságra volt szüksége, hogy ezt elérje? Biztosan többször is feladhatta volna a küzdelmet, és beszennyezhette volna jellemét, csakhogy elkerülje a kényelmetlen helyzeteket, például a börtönt. Ezzel szemben türelmet tanúsított, és továbbra is mindent megtett Istenért, mert bízott az Ő tervében. Megtörtént-e már veled, hogy a kísértéssel szembesülve elgondolkodtál, hogy milyen döntést kellene meghoznod? Válasszam a pillanatnyi gyönyöröket, vagy meneküljek a kísértés elől, és türelmesen várjam az Úr megerősítését? Jakab 1:12 versében olvassuk: Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Határozd el még ma, hogy gyakorolni fogod a türelmet, mert ez az erény a Szentlélek gyümölcse. Imádkozz, hogy Isten adjon neked türelmet, és adja meg a fejlődés lehetőségét. Ne feledd, hogy ha türelmet tanúsítasz a kísértésben, Isten nem fog megfeledkezni a döntésedről. Legnagyobb jutalmában fog részesíteni, amikor eljön, és akkor fogod igazán megérteni, hogy megérte türelmesnek lenni a próbákban és a kísértések közepette. Baráti tisztelettel, Năsui Gabriel Ioan AMiCUS Kolozsvár
Reggeli Gondolatok - 2025. március 15.
Március 14. Kedves barátom! Két héttel ezelőtt meglátogattam Maros megyében a festői Görgény-völgyében élő nagyszüleimet. Egy csodálatos domboldalon laknak, a házukat erdő és zöldellő rét veszi körül. Megérkeztem hozzájuk, találkoztam velük, utána pedig kimentem megtekinteni a tőlük örökölt földdarabkát. Felkapaszkodtam a telek legmagasabb pontjára, ahonnan beláttam a környéket. Elvarázsolt a reményteljes tavasz élő színkavalkádja. A szemközti hegyoldalt bámulva észrevettem, hogy azon az oldalon sűrűbb az erdő. A következőképpen morfondíroztam: Milyen jó lenne azon a dombon birtokolni egy darabka földet! Szebbnek tűnik az én földterületemnél! Aztán a szemem a két dombot elválasztó útra tévedt, és hamarosan rájöttem, hogy az úthoz viszonyítva ugyanakkora távolságra van az én földterületem is, mint az általam kiszemelt kies táj. Két egyformán szép hely, nagyjából ugyanolyan magasságban, hasonló elhelyezkedéssel, mégis azokban a pillanatokban nekem a szemközti domboldal tűnt szebbnek. Kedves barátom, lehet, hogy néha értéktelennek érezzük magunkat, és szem elől tévesztjük azt, ami belénk és a környezetünkbe lett fektetve. Többnyire a „távoli” dolgokat látjuk meg, és elfelejtjük, hogy milyen kedvesek és áldottak vagyunk. Ilyenkor jusson eszünkbe, amit Isten kijelentett ránk vonatkozóan: Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért (Ézs 43:4). Értékeld, amid van, próbáld felfedezni belső szépségeidet, és meg fogod látni az életedben a sok „zöldet”! Baráti tisztelettel, Gabriel Chiș AMiCUS Arad
Reggeli Gondolatok - 2025. március 14.
Március 13. Kedves barátom! A világ tele van változásokkal és kihívásokkal, és néha úgy érezzük, hogy elborítanak a jövővel kapcsolatos aggodalmak. E bizonytalanságok közepette azonban biztos ígéretünk van, amit minden nap magunkkal vihetünk. Íme, az ígéret: Istennek terve van velünk. A következőket olvassuk Péld 3:5 versében: Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! Ez a szöveg emlékeztet arra, hogy utazásunk során nem vagyunk egyedül. Isten mindig mellettünk van, és az életünk számára legtökéletesebb úton vezérel és irányít. Mindezek mellett néha mégsem merjük teljesen az Ő kezére bízni az életünket. Attól tartunk, hogy nem érjük el, amit szeretnénk, vagy hogy csalódni fogunk. Isten kezére bízni az életedet azonban nem jelenti azt, hogy ezután minden könnyen megy majd, vagy hogy nem szembesülsz kihívásokkal, hanem azt, hogy elismered Őt erőd Forrásaként, és hogy velünk kapcsolatosan felfoghatatlan tervei vannak. Ha bízunk Istenben, megszabadulunk attól a kényszerítő érzéstől, hogy mindent nekünk kell ellenőrzés alatt tartanunk, és mindenért aggódnunk kellene. Ezzel szemben összpontosíthatunk hitünk megerősítésére és arra, hogy az Ő irányítása alá helyezzük életünket. Nos tehát, kedves barátom, a bizonytalanságok és az élet különböző nyomásai közepette sose feledjük, hogy Isten tökéletes tervet dolgozott ki mindannyiunkra vonatkozóan. Teljes szívvel bízzunk Benne, menjünk előre hittel, tudván azt, hogy az Ő biztos kezében van az életünk! Baráti tisztelettel, Iosif Galavschi AMiCUS Kisinyov
Reggeli Gondolatok - 2025. március 13.
Március 12. Kedves barátom! A gyönyörűen megvilágított, békés szobában már jó néhány órája gyakoroltam a zongorán, amikor hirtelen erős türelmetlenség tört rám. A koncertig még hátra volt néhány hét, de én máris a színpadon szerettem volna lenni, mert csak így örülhetek igazán a zenének – gondoltam magamban. Túlságosan nehéznek tűnt keményen gyakorolni a kézzelfogható eredmények megtapasztalása nélkül. Miközben ilyen gondolatok cikáztak az elmémben, mintha egy dallamos, szelíd hangot hallottam volna: Ha szeretnél örülni a koncertélménynek, előbb fel kell készülnöd. Ha most állnál színpadra, kudarc lenne az eredménye, szégyent vallanál, ami súlyos sebeket ejtene rajtad. Viszont, ha türelmes leszel és gyakorolsz, a koncert napján a legszebb csodában lesz részed. Így is történt. Az a koncert volt életem addigi legszebb csodája! Aznap megértettem, hogy Isten fontos leckére akar megtanítani – a türelemre. A Szentírást olvasva értettem meg, hogy a türelem kéz a kézben jár Isten ígéreteinek teljesedésével. Erről beszél Pál apostol is: Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet (Zsid 10:36). Az élet hajszái közepette sokszor fullasztónak érezzük, hogy a dolgok nem valósulnak meg olyan gyorsan, ahogy szeretnénk. Lehet, hogy ezt megpróbáljuk a mennyei Atyához intézett imákkal korrigálni, viszont, ha időt szakítunk arra, hogy meghalljuk a hangot, és megfogjuk Jézus kezét, aki a legjobb Barátunk, akkor megérthetjük, hogy nem az idő a legfontosabb, hanem az, hogy miként viszonyulunk Istenhez. Ha lépteink szüntelenül az Ő lábnyomát követik, az isteni idő lesz a mi időnk, és a várakozás nem lesz a bizonytalanság és a stressz időszaka, hanem a felkészülésé és Isten jellemének megismeréséé. Ő pedig a megfelelő időben teljesíteni fogja, amit megígért. Baráti tisztelettel, Rahela Tudorie AMiCUS Bukarest
Reggeli Gondolatok - 2025. március 12.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Március 11. Kedves barátom! Öröm számomra, hogy együtt kezdhetjük a napot! Hogy érzed ma magad? Megtörtént-e valaha, hogy szomorúan keltél, és úgy tűnt, hogy odalett minden erőd? Ha ma ilyen napra ébredtél, akkor az a jó hírem számodra, hogy néhány perc múlva már sokkal jobban fogod érezni magad. Tudod, hogy miért? Azért, mert ez a levél jó hírt közöl, épp olyan jót, mint a nagymama által készített finom sütemény! Kérlek, nyisd ki a Bibliádat, és olvasd el hangosan Ézs 26:3 versét: Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik. Ugye, hogy nem most olvastad először ezt a szöveget? Mégis, ma különleges nap van, mivel ez a szöveg épp egy ilyen nap miatt került be a Szentírásba. Ha úgy érzed, hogy nyomaszt a teher, és körülötted minden örvényként sodor magával, vadlovak módjára csapongnak a gondolataid, vagy már-már azt hiszed, hogy nem fogod legyőzni a láthatáron felbukkanó akadályokat, jusson eszedbe, hogy ezek az aggodalmak csupán az emberi természet szüleményei. A minden szempontból korlátolt erődnél sokkal nagyobb erő áll rendelkezésedre! Járulj ma az Úr elé, aki megígérte a segítségét! Vedd a bátorságot, és fogadd el az Ő támogatását, engedd, hogy meggyőzzön a szeretete, és abban a tudatban haladj tovább, hogy bármi is jön, Ő nem hagy magadra! Most pedig indulj el! Itt az ideje, hogy életed sötétsége világossággá változzon! Baráti tisztelettel, Ioana Balmus AMiCUS Jászvásár
Reggeli Gondolatok - 2025. március 11.
Tovább… Feliratkozás