Reggeli Gondolatok

#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 28. Miriám, a prófétanő „Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva. És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.” 2Mózes 15:20-21 Ha Miriám 5–10 éves volt, amikor a kosárba helyezett újszülött Mózest őrizte, akkor 85–90 évesnek kellett lennie, amikor Isten Mózes által megszabadította Izraelt. Isten közölte Ábrahámmal, hogy utódai 400 évig rabszolgák lesznek, most pedig ez az időszak lezárult, és Miriám, aki hajdan a kosárba fektetett testvérét leste, az isteni ígéret teljesedésének is tanúja lehetett. Nehéz időszak volt ez Mózes családja számára. Alig három hónaposan már meg kellett menteni őt a haláltól, utána pedig még gyermekként el kellett hagynia a családját, hogy a fáraó palotájában lakhasson. Később Egyiptomba menekült, így a családja éveken át semmit sem tudott róla. Aztán eljött a nap, amikor Isten hívására Mózes visszatért, de nem egyedül, hanem Áronnal együtt, hogy a nép szabadon bocsátását követelje. Heves küzdelem folyt Isten és a fáraó, a szabadság és a rabszolgaság között. De Isten győzött! A nép átkelt a Vörös-tengeren, és amikor visszanéztek, láthatták, hogy a hullámok elnyelik az egyiptomi hadsereget. Rettegésük csodálattá, csodálatuk sírássá, sírásuk pedig énekké változott. Miriám dobot vett a kezébe, és ő maga vezette az ünnepi táncot. Lehet, hogy idős volt, de még mindig képes volt szépen énekelni. Minden bizonnyal csengő hangon dalolta a refrént: „Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges Ő!” Miriám életéről viszonylag keveset tudunk. A több mint hetven éven át tartó várakozás alatt nem vesztette el a hitét. Éberen várt, és tanúja lehetett annak, ahogy Isten keze megváltoztatja a történelmet. Bár ő is követett el hibákat, odaadásáról mégis megemlékezik Isten népének történelme. Légy olyan, mint Miriám! Tanulj meg énekelni még a könnyek között is, mert a győzelem sosem marad el! Győzelem és öröm Istene, köszönök minden pillanatot, amikor kettéválasztottad előttem a „tengert”! Még akkor is utat nyitottál a „habok” között, amikor azt hittem, hogy nincs kiút. Taníts meg, hogy ne csak a győzelem után dicsőítselek, hanem a várakozás alatt is!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 28.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 27. A másodhegedű „Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségéből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló, és ímé, ő ki is jő elődbe, s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával, és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt. Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.” 2Mózes 4:11-17 Mózesnek, Izrael szabadítójának életéről elég sokat tudunk, de gyakran megfeledkezünk Áronról, a testvéréről. Vajon milyen volt Áron élete? Először is, tudomásunk szerint a testvérek negyven éve nem találkoztak. Lehet, hogy időnként üzeneteket küldtek egymásnak, viszont Mózesnek el kellett menekülnie Egyiptomból, mert megölt egy helyi lakost. Tehát nem volt egyszerű a viszontlátás. Úgy tűnik, hogy Isten utasította Áront, hogy menjen ki Mózes elé a pusztába. Dicséretes dolog, hogy amikor találkoznak, nem vitatkoznak. Mózes mindenről beszámol Áronnak: a csipkebokorról, a kígyóvá változó botról, a bélpoklossá váló, majd újból meggyógyuló karjáról. Kéri, hogy higgyen neki. Megmagyarázza a jeleket, beszél az elhívásáról és a félelmeiről, egy adott pillanatban pedig, némi tartózkodással, így szól: „Isten azt mondta, hogy te fogsz beszélni helyettem…” Ettől kezdve Mózes és Áron együtt mennek a fáraó elé. A leírásban végig – kezdve az „Engedd el az én népemet!” parancstól el egészen az Egyiptomot sújtó csapásokig – Áron beszél, de Mózes aratja le a babérokat. Az emberek évszázadok, évezredek múltán is emlegetik Mózest, de csak kevesen emlékeznek Áronra. Isten, mennyei Karmester, taníts meg örülni annak a helynek, ahová helyeztél. Adj nekem ároni szívet, amely örül mások sikerének, és nem irigykedik, hanem támogat. Add, hogy az életem dallama összhangban legyen a Te terveddel!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 27.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 26. Sürgős hívás „És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni... Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel nyomorgatják őket az Egyiptombeliek: Most azért eredj, elküldelek téged a fáraóhoz, és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból.” 2Mózes 3:6, 9-10 Mózes felett csendben teltek az évek. Távol az egyiptomi palotától egyszerű életet élt, bárányokat legeltetett, és a családjáról gondoskodott. Egy napon azonban Isten fellobbantotta az elhívás lángját, amely megváltoztatta Mózes sorsát. Lángba borult egy bokor, de a tűz nem emésztette meg. Az elhívatás tüze volt ez, és a tűzből Isten beszélt hozzá: „Mózes, Mózes!” Ki hitte volna, hogy Isten egy átlagos napon szólítja meg őt? De így dolgozik az Úr – a legközönségesebb helyen keres meg, hogy magasztos küldetést bízzon ránk. Mózes nem vágyott erre az elhívásra, de Isten nem gondolta meg magát. Ő nem a tökéletességet keresi, hanem a készséget. Végül Mózes elfogadta Isten akaratát. Új szakasz kezdődött az életében. A fáraó leányának fogadott gyermekeként töltött évek, majd a pásztorkodás ideje után Mózes egy nép pásztorává lépett elő. Akkor még nem tudta, hogy ő lesz az egyik legnagyobb történelmi személyiség. Isten nyolcvan éven keresztül készítette fel őt erre a pillanatra, a csend és a várakozás évei alatt csiszolta egy olyan vezetőnek a szívét, aki nem is tudta, hogy mivé válhat. Mondhatott volna nemet is. Mindannyian szoktunk nemet mondani. Én azonban meghívlak, hogy légy olyan, mint Mózes. Mondj igent! Néha az Úrnak lángra kell lobbantania az elhívás tüzét ott, ahol nem is számítasz rá. Amikor Isten szólít, ne rettenj meg a benned lobogó tűztől! Lehet, hogy épp a lángok révén próbál beszélni hozzád. Hallgasd meg Őt és válaszolj, még ha remeg is a hangod, vagy ingadozik a szíved a kétely és a hit között! Bennünket sosem elhagyó Isten, lobbantsd lángra bennem az engedelmesség iránti vágyat! Add nekem Mózes bátorságát, hogy még ha nem is állok készen, elmondhassam: „Ímhol vagyok!” Ha kételkedek magamban, emlékeztess rá, hogy semmi sem az én erőmtől függ, hanem a Te jelenlétedtől.
Reggeli Gondolatok - 2026. január 26.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 25. Nyugodt élet „És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát. És fiat szüle ez, és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.” 2. Mózes 2:21-22 Az immár 40 éves Mózesnek gyötrelmes volt az élete. Egy ideig zsidó családban élt, ott kapott tanításokat az igaz Istenről, aztán a fáraó udvarába került, ahol bálványimádó neveltetésben részesült. Ismereteket szerzett az összes egyiptomi istenségről és szertartásról, amellyel az emberek próbálták saját sorsukat irányítani, de Mózes érezte, hogy ennek nincs sok értelme. Meg kellett tapasztalnia az akkori élet kegyetlenségét. Látta, milyen kegyetlenül bánnak Egyiptomban a nemzettársaival. Szemtanúja volt egy esetnek, amikor egy egyiptomi egy zsidót bántalmazott. Haragra gerjedt: közbelépett és megölte az egyiptomit. Amikor kiderült a tette, elmenekült. Abban reménykedett, hogy a pusztában egyszerűbb lesz az élete, és ez a vágya részben meg is valósult. Mózes ott tanult meg hallgatni. Megházasodott, két fia született, és apósának a juhait őrizte a pusztában. A palotától távol, a megpróbáltatás helyén személyes és valós módon találkozott Istennel. A magányban töltött minden egyes napja a türelem, az engedelmesség és a hit leckéje volt. Egykori zaklatott élete most csendes, egyszerű létformává változott. A puszta volt az iskolája. Mózes ott értette meg, hogy az ember értékét nem rangban vagy hatalomban mérik, hanem abban, hogy milyen mértékben kész engedelmeskedni Istennek. Néha nekünk is el kell jutnunk a saját „pusztánkba”. Ilyenkor Isten kivezet bennünket a „palota” biztonságából, hogy felkészítsen arra, amire elhívott. Csendes felkészítés Istene, néha felszólítasz, hogy hagyjam el a komfortzónámat, hogy még jobban megismerhesselek. Amikor nem értem, hogy mi történik, kérlek, segíts hinnem, hogy a pusztában töltött minden napom a rám vonatkozó terved része. Segíts türelemmel várnom a megfelelő időt, és adj bölcsességet, hogy megtanuljam azokat a leckéket, amiket a csendben írsz számomra! A nehéz és ismeretlen út ellenére is segíts hinnem, hogy ez az út Hozzád vezet!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 25.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 24. Egy bátor kislány „Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?” 2Mózes 2:4 Hány éves lehetett Miriám? Öt? Hét? Tíz? Bizonyára nem volt idősebb ennél. Kislány volt, akinek hevesen vert a szíve, miközben figyelte, ahogy a nádkosár egyre távolabb úszik a Nílus hullámain. Tudta, hogy édesanyja a közelben sír és imádkozik. Aggódott a kis testvéréért. Mi lesz, ha elkapják a krokodilok? Vajon az édesanyja éjszaka kijön megnézni, mi lett a fiával? Vagy végleg a habok kénye-kedvére kell hagynia? Miriámnak valószínűleg össze kellett kulcsolnia a kezét, hogy ne remegjen. Ő is és az édesanyja is tudta, hogy a fáraó leánya éppen ebben az órában szokott kijönni fürdeni a közelbe. Talán jóságosnak tűnt nekik, mert olyan szelíd tekintete volt. Vagy csak reménykedtek ebben… „Mindenható Isten, kérünk…” – imádkozott Miriám. Ekkor hirtelen felbukkant a hercegnő a szolgálói kíséretében. Miriám visszafojtotta a lélegzetét. A fáraó leánya észrevette a kosarat. „Hozzátok ide!” – rendelkezett. Egyik szolgálója kiemelte a vízből a kosarat. Kinyitották. A hercegnő csodálkozva nézte a halkan sírdogáló kisgyermeket. Miriám lelkében újjáéledt a reménység. Talán mégis meghallgatta Isten az édesanyja imáit. „Biztosan egy zsidó gyermek” – állapította meg szomorú hangon a hercegnő. Miriám előlépett, miközben a szíve hevesen vert: „Ne kerítsek dajkát a gyermeknek?” – kérdezte félénken. A hercegnő elmosolyodott. A szolgákra tekintett, majd így válaszolt: „De igen, menj!” Miriám örömteli szívvel rohant az édesanyjához. Jókébed újra karjaiban foghatta gyermekét, de most már a fáraó engedélyével. Ráadásul még meg is fizették, hogy felnevelje a saját gyermekét! Ekkora csodát Istenen kívül más nem szerezhetett! Sem Miriám, sem az édesanyja nem tudhatták, hogy mi lesz a történet végkifejlete. Ők csak hittek, cselekedtek és vártak. A többit pedig Isten végezte el! Váratlan fordulatok Istene, segíts meglátnom munkálkodó kezedet még akkor is, amikor elborítanak a gondok! Hozz életembe olyan váratlan válaszokat és csodákat, amilyenek egyedül csak Tőled származhatnak!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 24.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 23. Bizalommal teli kezdet „És fogada méhében az asszony és fiat szüle; és látá, hogy szép az, és rejtegeté három hónapig. De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal, s belétevé a gyermeket, és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.” 2Mózes 2:2-3 A legtöbben sokszor hallottuk már ezt a történetet. Képzelj el egy újszülöttet! Biztosan tartottál már a kezedben csecsemőt. Van kisbaba a családodban? Vagy a gyülekezetedben? Emlékszel a gügyögésére, a kis karjaira, a nagy szemeire? Gyönge ujjaival megfogja a kezedet, kis mosolya pedig szavak nélkül is elvarázsol. Most pedig képzelj el egy folyót! Képzeld azt, hogy ott állsz a parton, és hallgatod a morajlását! Ezt hallotta Jókébed, Mózes édesanyja is. Remegő kezekkel, de igaz hittel font nádból kosarat, megkente viasszal, fedelet is készített rá, majd a kosarat a vízre helyezte és magára hagyta. Hogy tehetett ilyet? Gondold el, mit jelenthetett számára az a pillanat! A saját gyermekedet egy kosárba helyezni, majd a láthatatlan Isten karjaira bízni. Jókébed megtette. Lemondott az irányításról, de a hitéről nem. Figyelte a víz sodrását, és így imádkozott: „Uram, ez a gyermek a Tied.” Bátor cselekedet volt. Egy szerető édesanya számára a legnehezebb dolog a világon elengedni azt, akit annyira szeret. De Mózes édesanyja számára nem maradt más, csak az ima. Isten azonban ott volt a nádasban is. Abban a pillanatban már a kisgyermek és az egész nép megmentése érdekében munkálkodott. Mindenikünk életében van valami, amit egyszerűen el kell engednünk. Talán egy álom, egy vágy, amit nem tudunk irányítani. Isten elhív, hogy a „kosarat” helyezzük a hit vizére, és mondjuk ki: „Legyen meg a Te akaratod!” Lehet, hogy nem érted, miért sodor ellentétes irányba az ár, de ha Isten ott volt Mózes mellett, akkor ott lesz veled is. Előreláthatatlan dolgok és remegő szívek Ura, néha nem látom a reménysugarat az alagút végén. Taníts meg hinnem, hogy a Te terved nagyobb az én félelmemnél, és segíts bíznom abban, hogy ami már elveszettnek tűnik, azt Te valójában már megmentetted. Továbbá taníts meg arra, hogy amikor félek, jusson eszembe, hogy a Te gyermeked vagyok!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 23.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 22. Mindenben kiválóan teljesített „Vevé azért Józsefet az ő ura, és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben. De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt. És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden ő általa történék. És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel, és valamit cselekszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.” 1Mózes 39:20-23 „Minden jól alakult.” Azon gondolkodom, hogy vajon ezt József is így gondolta? Saját testvérei meg akarják ölni, majd eladják rabszolga-kereskedőknek. Egyiptomba hurcolják, ahol Potifár rabszolgája lesz. Potifár felesége megpróbálja őt elcsábítani, de látván, hogy nem jár sikerrel, igazságtalanul megvádolja. Végül József börtönbe kerül, ahol legalább két évet tölt. Mindannyian ismerjük József élettörténetét. Feltevődik a kérdés: hogyan reagált József, amikor úgy tűnt, hogy mindent elveszített? Lázongott? Siránkozott? Kételkedett Istenben? Elfordult Tőle? Feladta a küzdelmet? Nem. József nem veszítette el a reményét, hanem továbbra is hitt. A hit iskolájában még a megpróbáltatást is a maga javára fordította. Ennek tudható be, hogy amikor elérkezett az idő, készen állt Egyiptom igazgatására és nagyon sok ember éhhaláltól való megmentésére, beleértve a családját is. Végül pedig ki tudta jelenteni a sok fájdalmat okozó testvérei előtt: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Móz 50:20). Nem tudhatjuk, mi lesz életünk végkimenetele, ezért amikor minden zavaros, és úgy tűnik, hogy Isten is hallgat, nem az a kérdés, hogy mi fog történni velem, hanem az, hogy ma hogyan reagáljak. Isten a sötétségben is ugyanaz, mint a világosságban. Hűséges akkor is, amikor mi nem értjük az útjait. Hatalma néha épp olyan helyeken nyilvánul meg, ahol látszólag semmi sem történik, a valóságban azonban magasztos dolgokat készít elő számunkra. Előreláthatatlan körülmények Nagy Istene, tudom, hogy velem vagy. Taníts meg, hogy ne féljek, amikor minden összedőlni látszik körülöttem! Tudom, hogy az én javamra cselekszel.
Reggeli Gondolatok - 2026. január 22.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 21. Mi a neved? „És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákob. Amaz pedig monda: Nem Jákobnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” 1Mózes 32:27-28 A kapott álom óta Jákob sok mindent átélt. Éveken át dolgozott Lábánnak, eltűrve a nehézségeket és a hazugságot. Ez idő alatt Isten két feleséggel, tizenkét gyermekkel és rengeteg állattal áldotta meg őt. Szíve mélyén azonban régi seb tátongott – félt Ézsautól, a testvérétől, akit becsapott. Rémület lett úrrá rajta, amikor tudomására jutott, hogy Ézsau 400 emberrel közeledik felé. Családját kisebb csoportokra osztotta, majd gazdag ajándékokat küldött a testvérének, így próbálván őt kiengesztelni. Aztán az éj leple alatt egyedül maradt a Jabbók pataknál. Az éjszaka csendjében egy Idegennel viaskodott. Valóságos harc volt – lelki küzdelem. Amikor feljött a hajnal, az Idegen megérintette a csípőjét, aminek következtében Jákob erős fájdalmat érzett. Azonnal rájött, hogy nem egy közönséges idegennel küzd, hiszen az egy érintéssel hatalmas fájdalmat okozott neki. „Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem!” – mondta elkeseredésében, de teljes hittel. Ekkor az Úr megváltoztatta a nevét: „Ezentúl nem Jákob, hanem Izrael lesz a te neved – mert küzdöttél Istennel és győztél.” Egy pillanat alatt omlott össze a régi világa, ugyanakkor valami új vette kezdetét benne. Jákob, a csaló meghalt, és életre kelt egy megváltozott ember: Izrael. Korábban Jákob „atyáim Istene” névvel illette az Urat, a küzdelem hevében azonban már az „én Istenem” megszólítást használta. A küzdelem nyomán sánta lett, ezzel egy időben azonban áldásban részesült. Most már tudta, hogy ki ő tulajdonképpen. Azt a helyet Peniélnek nevezte el, „mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem” (1Móz 32:30). Mindannyian átéljük „Jákob szorongattatásának éjszakáját”, amikor az Úr elhív, hogy megküzdjünk önmagunkkal. Talán a múltaddal, a bűntudatoddal, a kételyeiddel vagy a félelmeiddel harcolsz. Tudnod kell, hogy Isten nem fordít hátat a küzdelmednek, hanem Ő maga is beavatkozik. Némely esetben a legnehezebb éjszaka után jön az áldás. Isten, aki a nevemen szólítasz, Te ismered a félelmeimet és a sebeimet. Kérlek, ne engedj el, míg meg nem áldasz! Változtasd meg a szívemet és az életemet! Tégy engem kegyelmed által megváltoztatott gyermekeddé!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 21.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 20. És Isten meghallgatta őt „Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten, és megnyitá az ő méhét.” 1Mózes 30:22 A Biblia kevesebbet beszél Rákhelről, Jákob szeretett feleségéről, mint Leáról. Biztosak lehetünk abban, hogy Rákhelnek nehézséget okozott az, hogy osztoznia kellett a férjén Leával, számára viszont más okból volt nehéz ez a helyzet. Talán így próbálta vigasztalni magát: „A férjem engem szeret jobban.” Leának egymás után négy fia született, Jákob mégis azt a feleségét szerette jobban, akinek nem született gyermeke. Rákhel sokszor döntött rosszul. Előbb megharagudott Jákobra, utána pedig a kananeusok szokásai szerint a szolgálóját ágyasul adta a férjének, hogy az így született gyermekeket a magáénak tekinthesse, hiszen a felfogása szerint a szolgáló is az ő tulajdona. Pontosan azt követte el, amit Jákob nagyanyja, Sára. A szolgálónak két fia született, így hát Rákhel úgy érezte, most már felülkerekedett a testvérén. De Lea sem maradt el: az ő szolgálójától is született Jákobnak két fia, majd ezek után Lea további két fiút szült. Szegény Rákhel… Elképzelhető, hogy ezek után változtatott a magatartásán, mert Isten gyermekekkel áldotta meg őt. A Biblia szerint Isten meghallgatta a könyörgését. Talán rájött végre, hogy a megoldások keresése helyett inkább imádkoznia kellene? Megtörtént-e veled, hogy minden erőddel megpróbáltál megoldást keresni egy problémára, de Istennek nem beszéltél róla? Mi történt? Megtanultad, hogy előbb imádkoznod kell, utána pedig várnod Isten válaszát? Rákhel is fordulhatott volna az Úrhoz segítségért. Bizonyára Ábrahám és Sára nagyon sokat imádkoztak, miközben a megígért fiú születését várták, de mivel az ígéret teljesedése késett, előálltak saját emberi megoldásaikkal. Ebben a pillanatban mit vársz Istentől? Imákat meghallgató Isten, tudom, hogy hallasz engem. Ezt teljes meggyőződéssel hiszem, még akkor is, ha néha úgy érzem, hogy megfeledkeztél rólam. Szeretném teljesíteni akaratodat. Néha túl sokat kell várnom a beavatkozásodra, máskor pedig akkor cselekszem, amikor Te azt szeretnéd, hogy veszteg maradjak. Hibáim által taníts meg arra, hogy még tisztábban halljam a hangodat! Adj erőt, hogy még akkor is bízni tudjak rám vonatkozó tervedben, amikor igazságtalanságok történnek velem! Vezérelj úgy, hogy mindvégig a Te gyermeked maradjak!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 20.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 19. Mindenképp dicsőítsd Őt! „És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől.” 1Mózes 29:35 A Biblia nem beszél Lea érzelmeiről. Mit érezhetett, amikor őt adták feleségül Jákobhoz, miután Jákob hét évig a testvéréért, Rákhelért szolgált? Egyáltalán volt-e beleszólása, vagy csak engedelmeskednie kellett az édesapjának? Szerette Jákobot? Egyáltalán tetszett neki? Biztosan el tudjuk képzelni, mit érezhet egy olyan nő, aki tudja, hogy azzal a személlyel házasodott össze, aki nem őt akarta feleségnek. Ráadásul a későbbiekben a lánytestvérével együtt kellett osztozniuk Jákobon. Fájdalmas és nehéz helyzet volt ez Lea számára. A bibliai leírás rávilágít néhány tényre. Amikor Leának megszületnek az első gyermekei, kijelenti: „Meglátta az Úr az én nyomorúságomat”, és valahányszor fia születik, egyre jobban reménykedik abban, hogy Jákob szeretni fogja őt. Közben viszont történik valami. Az első három gyermekének megszületése után azt gondolja, hogy Jákob most már végre ragaszkodni fog hozzá. Amikor azonban megszületik a negyedik gyermeke, a Biblia szerint ezt mondja Lea: „Most már hálákat adok az Úrnak”, és fiának a Júda nevet adja, amelynek jelentése: „áldott az Isten”. Lehet, hogy Lea megtanulta azt a nehéz leckét, amit Isten minden gyermekének meg kell tanulnia, éspedig: bármilyen körülmény között dicsőíteni kell Istent! Talán megértette, hogy úgy lehet a legtöbbet kihozni még a leghátrányosabb helyzetekből is, ha Istenre bízzuk magunkat, és egyszerűen az Ő gyermekeiként élünk. Bármi jöjjön, türelemmel fogadjuk, és várjuk, hogy Isten mindent az Ő magasztos terve szerint igazgasson. Azon gondolkodom, mit érzett volna Lea, ha tudja, hogy az ő fiától származik majd Izrael későbbi királya. Júda Dávid király elődje volt, és a bibliai származástan szerint a Jézus Krisztus elődje is. Milyen döntést hozunk ma, aminek – még ha jelentéktelennek tűnik is – jelentős hatása lehet Isten ránk vonatkozó terveire? Dicsőítésre méltó Isten, megérdemled szívem teljes háláját! Segíts, hogy dicsőítselek, akár „értem”, hogy mi történik körülöttem, akár nem! Emlékeztess rá, hogy drága gyermeked vagyok, még akkor is, amikor úgy érzem, hogy a körülöttem élők számára nem igazán számítok! Csodálatos és erős vagy, amit értelmemmel fel sem foghatok! A legfontosabb azonban az, hogy Te vagy az én drága Atyám.
Reggeli Gondolatok - 2026. január 19.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 18. A menny kapuja „Jákob pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” 1Mózes 28:16-17 Vajon tudott aludni Jákob azon az éjszakán? Rossz döntéseket hozott. Előbb a testvérétől, Ézsautól csalással elvette az elsőszülöttségi jogot, utána pedig becsapta az édesapját, hogy elnyerje az elsőszülöttségi áldást. Ő volt a fiatalabb, igaz, csupán néhány perccel. Az édesanyja azt mondta neki, hogy maga Isten jövendölte meg, hogy nem Ézsau, hanem ő lesz a családfő. Jákob biztos akart lenni abban, hogy ez meg is valósul. Istennek azonban nem volt szüksége Jákob ravasz és álnok segítségére. A testvére annyira megharagudott rá, hogy meg akarta őt ölni, ezért Jákob messze földön élő rokonokhoz menekült. Nem tudhatta, mi vár rá. Most pedig egy kőre hajtja a fejét, és megpróbál aludni. Elaszik és álmot lát. Egy égig érő létra jelenik meg előtte, amelyen angyalok fel-alá járva közvetítenek a menny és a föld között. Aztán az álomban megjelenik maga Isten, és még egyszer megújítja az Ábrahámmal és Sárával, később pedig Izsákkal és Rebekával kötött szövetségét, és teszi ezt most a csaló Jákobbal, aki közben az életéért menekül. Hogy lehetséges ez? Felriad és csodálkozva kiáltja: „Itt a menny kapuja!” A kőből oltárt épít és imádkozik. Imájából kiderül, hogy még nem igazán ismeri Istent. Alkudozik: „Ha velem leszel és megőrzöl az utazásom alatt… akkor Te leszel az én Istenem” (lásd: 1Móz 28:20-22). Imádkoztál-e valaha így: Uram, ha ezt megteszed, akkor én szolgálok Néked? Isten azonban ezzel az első lépéssel is elégedett volt. Tudta, hogy idővel Jákob megtanulja, hogy Tőle függ az élete. Látomások Adója, még akkor is hívsz, hogy Veled járjak, amikor vétkezem. Kérlek, bocsásd meg, hogy megszomorítottam arcodat! Segíts helyrehoznom a vétkeimet, hogy hűséggel követhesselek anélkül, hogy feltételeket szabnék. Szeretnék valóságos kapcsolatot ápolni Veled!
Reggeli Gondolatok - 2026. január 18.
#reggeligondolatok #ifi #ahitat #biblia #lelki Január 17. Békességre hívás „És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.” 1Mózes 26:24 Minden a kutak miatt történt, amelyeket Ábrahám, Izsák édesapja ásatott sok évvel fia születése előtt. Amikor Izsák is meggazdagodott és nyájai lettek, a filiszteusok irigységből betömték a kutakat. Hogyan fog most Izsák vízhez jutni? Izsák tovább vándorolt, és újabb kutakat talált, amelyeket szintén az édesapja ásott. Ezeket megtisztította és letelepedett a közelükben. Időközben a szolgái újabb forrásokra bukkantak. Gérárban fellázadtak a pásztorok: „A víz a mienk!” – hangoztatták. Izsák ismét tovább vándorolt. Újabb kutat ásott, de ezúttal is a korábbi reakcióval szembesült. A kutakért harcolni kellett, Izsák azonban kerülte a konfliktust, ezért újból elköltözött. A Biblia leírja, hogy ez alkalommal senki sem próbálta elvenni tőle a kutat, amit el is nevezett „Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön” (1Móz 26:22). Ezek után érdekes dolog történt. A 24. versben megtudjuk, hogy Isten még „azon éjszaka” megjelent és megáldotta őt, majd megújította vele az Ábrahámmal kötött szövetséget és a neki tett ígéreteit. Azon gondolkodom, vajon az áldásnak volt-e köze ahhoz, hogy Izsák nem csupán a békességet választotta, hanem minden erejével a béke megőrzésére is törekedett. Képzeljétek el, milyen nagy munka volt szétszerelni a hatalmas sátrakat, összegyűjteni az egész családot, a szolgákat, a javakat, és útnak eredni a nyájakkal együtt! Izsák számára fontos volt a konfliktus elkerülése, még ha provokálták is. Számomra és számodra is fontos ez? Isten megtiszteli a béketeremtőket. Csendnek Istene, békességre hívsz és áldást ígérsz a békességre törekvőknek. Segíts, hogy Izsákhoz hasonlóan inkább eltűrjem az igazságtalanságot és a gonoszságot, minthogy viszályt keltsek. Taníts úgy szeretnem ellenségeimet, ahogyan Te szeretted őket, amikor a földön éltél. Csak így lehetek összhangot, megértést és békét kereső, igazi gyermeked.
Reggeli Gondolatok - 2026. január 17.
Tovább… Feliratkozás